Évelőágyás, amely júniustól októberig nyílik
Nem több növény kell, hanem jobb sorrend. Hogyan tervezzünk folyamatos virágzást három nyílási hullámmal.
Három hullám, egy ágyás
Osszuk fel a nyarat kora nyári, nyár közepi és késő nyári–őszi hullámra, és mindegyikbe válasszunk két-három fajt. Kora nyáron a szálkás margitvirág és a bazsarózsa, július-augusztusban a kasvirág és a kakukkfűszegély, szeptembertől az őszirózsa és a díszfű viszi a színt. Így az ágyás soha nem lesz üres.
A háromszoros szabály
Minden fajtát legalább háromszor, páratlan számban ültessünk, csoportba. Egy szál növény szétszórva zajos képet ad; három-öt tő ugyanabból a fajból nyugodt, tervezett felületet. A magas fajok hátra, a középmagasak középre, a talajtakarók a szegélyre kerülnek — de hagyjunk egy-két magas, áttetsző növényt előre is, mert attól lesz mélysége az ágyásnak.
Szín és textúra
Két domináns szín és egy semleges (fehér vagy szürkés lomb) elég. A textúra ugyanolyan fontos: gömbös virágzat mellé tegyünk szálkás, felfelé nyúló formát, és mindenhová keverjünk díszfüvet — az köti össze a képet, és télen is áll.
Talaj és gondozás
Az évelőágyás munkája az első évben van: mély talajlazítás, komposzt bedolgozása, majd 5 cm mulcs. A második évtől már csak tavaszi visszavágás, egy komposztadag és nyári gyomlálás kell. Öntözni ritkán, de mélyre — a jól begyökeresedett évelő tűri a nyári szárazságot.
Amit ne csináljon
Ne vegyen egyszerre húszféle növényt egyetlen fajonként; ne hagyja ki a díszfüvet; és ne tervezzen olyan ágyást, amit nem tud körbejárni — az ágyás mélysége ne legyen több 1,2 méternél, ha csak egy oldalról érhető el.
A cikkben szereplő időpontok az Alföld és a Dunántúl átlagos időjárásához igazodnak. Hegyvidéki kertekben számoljon 10–14 nap késéssel, a Dél-Alföldön ugyanennyi előnnyel.